DIANE SOPHRIN: NEW WORKS AND FREE ASSOCIATIONS. DIALOGS WITH ATTILA JÓZSEF

DIANE SOPHRIN: NEW WORKS AND FREE ASSOCIATIONS
DIALOGS WITH ATTILA JÓZSEF

Diane Sophrin - New Works and Free Associations. 1   Diane Sophrin - New Works and Free Associations. 2

Diane Sophrin’s latest solo exhibition at the Ferencvárosi Historical Museum in Budapest, runs from September 14th through October 14, 2017. The opening ceremony took place on September 22nd.

This newest body of work is comprised of three interconnected projects: the Wetted Scrolls Series, Postcards from Attila József and Dialogs with Attila József. The latter two relate directly to the poetry of Attila József (József Attila in Hungarian name order) one of the most famous and beloved Hungarian poets of the 20th century. This poet, although not so familiar to the English speaking world, is astonishingly pertinent to our world today. 

These works, along with my comments and the poems of Attila József ás well, can be found on this site here, and here. The image of each work is linked to it’s own page where the relevant poem can be read in English translation as well as the original Hungarian. 

The opening lecture was presented by Dr. Ferenc Takács; critic, literary translator, literary historian, associate professor at ELTE’s Department of Anglo-Saxon Studies, and President of the James Joyce Society of Hungary.

György Orbán, founder of the Ráday Könyvesház Bookstore, publisher and littérateur gave a poetry reading of Attila József’s Breath of Air .

Tamás Baranyi, cofounder of Budapest world music band Anu Mauri accompanied himself on keyboard, singing Attila József’s Oh Heart, Be Still and Qumashtra, one of his own compositions.

 

 

Diane Sophrin Exhibition Installation

 

 Diane Sophrin Exhibition Installation        Diane Sophrin Exhibition Installation

 

Diane Sophrin Exhibition Installation        Diane Sophrin Exhibition Installation

 

 

 Ferenc Takács lecture

 

Ferenc Takács lecture

 

 György Orbán recites Attila József

 

György Orbán recites Attila József

 

 Albert Kováts, Painter's Association President

 

 Diane Sophrin and Albert Kováts

 

 Tamás Baranyi performs Attila József

 

 Tamás Baranyi performs Attila József

 

 Diane Sophrin Exhibition Opening

 

 Diane Sophrin Exhibition Opening

 

 József Seregi, Julianna Vízi, Csaba Asztai

 

 Diane Sophrin, György Orbán, Ferenc Takács

 

 Albert Kováts, Diane Sophrin, Gábor Homolya

 

    

 

Gábor Szabó, Diane Sophrin    Takács Ferenc, Diane Sophrin

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 12

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 12

Dialog with J.A. - 12

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
41″ x 34″ (105c x 86c)
2017

 

 

This large format mixed-media piece draws from József Attila’s controversial writing entitled A Collection of Free Associations In Two Sessions, or Szabad-ötletek Jegyzéke két ülésben. HIs audacious writing inspired an increase in the scale of my work, pushing the use of handwritten text as form-generating source material to a more developed level.

The Free Associations, written by J.A. in the context of sessions with his psychiatrist and quite raw at times, was long seen by many as being outside his body of verse. However, as I pulled excerpts from this long piece of experimental writing, working the fragments of phrases and words into my Dialogs, the free-flowing process of association at the core of so many of his poems was clearly recognizable. In Free Associations, József Attila offered himself up as object, to be penetrated with the same excruciating vision he so often directed towards the external world.

A full English translation by Tamás Baranyi can be read here in pdf format.

The original Hungarian text can be found here online, or here in pdf format.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 11

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 11

Dialog with J.A.- 11

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

Fire is Now White
by Attila József

Console the tormented twilights, my loved one too belongs to them
Dolefully writhing with her sorrowful flames
She is running before me, I kissed her and now time is sinking around us in profound silence
And I’m trying to hold on to it in vain
On the blazing surface of agony
The lights are on in the graveyard
Our tears are rinsing black crystals
We have no words that we could utter
Our remaining dreams are now incinerated
Only the dark hopes of murderers are left shining
Foolishness is dashing before us on an express train
All our birds are now wing clipped
Innocent like the white foreheads of pebbles
I’ve always called her Ria
We have nothing not even straw mats but they are still grabbing them from underneath us
Our celebrations are lying about unconscious
Sing, pure sorrow
I’m lying down here, the Moon will be my headrest
Sing, pure sorrow
I’m lying down here, the Moon will be my headrest

Autumn of 1924

Translation by Tamás Baranyi

 

 

Most Fehér a Tűz
József Attila

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is,
szomorú lángjaival zokogva kergetőzik.

Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed
körülöttünk,
de üres kezemmel hiába kapkodok utána
a fájdalom vakító felületén.
Temetőkben világít a villany,
könnyeink fekete kristályokat mosnak,
nincsen szavunk, amit kimondhatnánk,
elhamvadt maradék álmunk,
csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még.
A butaság expresszvonaton robog előttünk,
minden madarunk szárnyaszegett.
Olyan ártatlan, mint a kavicsok fehér homlokai.
Én mindig Riának hívtam.
Gyékényünk sincs és mégis kihúzzák alólunk,
ünnepeink ájultan hevernek.

Énekelj tiszta szomorúság,
lefekszem itt, a hold a fejemalja.
Énekelj tiszta szomorúság,
lefekszem itt, a hold a fejemalja.

1924 ősze

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 7

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 7

Dialog with J.A. - 7

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

This large format piece draws from József Attila’s controversial writing entitled A Collection of Free Associations In Two Sessions, or Szabad-ötletek Jegyzéke két ülésben.

 

A full English translation by Tamás Baranyi can be read here in pdf format.

The original Hungarian text can be found here online, or here in pdf format.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 8

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 8

Dialog with J.A. - 8

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
27″ x 22″ (68c x 56c)
2017

 

FIRE!
By Attila Jószef

Fire!
The mill’s on fire!
Don’t hurt me, it’s not my fault.
Oh God, maybe the fire’s in me!
I really thought I saw a fire,
maybe it was a dream, an omen.
That’s why I scream: Fire! Fire!

It’s a great, roaring, raging fire.
It’s gangly arms flailing toward the sky,
there’s this white glow inside
but it singes everything in sight.
Doesn’t anyone feel it? Only me?
Did all the Hungarians die already?
All the men and all the women?
But here they are walking around.
Are they flesh and blood? Or robots?
They go to movies, eat and drink.
They don’t give a dog’s dick what I think.
Can they even hear me? Or is it just me?
We have plenty of wheat, plenty of flour.
Will it be better once the angels come
and bake us sweet-bread from smoke?

Look! Fire!
You are walking into fire.
If you see me, it’s the vision of a lunatic.
He’s seen your death. You’d better believe it.
At night, in front of your eyes he’ll appear,
whisper the hot roar of silence in your ear.
Flames will spew from his raging mouth.
Your death?
Now that  I don’t know much about.
I just plant myself in your ear,
trembling, roaring like a town crier:

Fire! Fire! Fire!

Early 1924

Translation by Peter Hargitai
Attila József Selected Poems
iUniverse, Inc.  Lincoln, Nebraska. 2005
 

 

TŰZ VAN!
József Attila

Tűz van!
Ég a malom!
Ne bántsatok, én nem akarom,
Jaj, tán csak bennem ég az a malom?
Ne bántsatok, én nem akarom,
Csak néha hittem úgy, álmaimban.
Azért ordítok, hátha elhiszik,
Hogy tűz van, tűz van.

Nagykedvü, éhes nyujtózásokkal
Nyurga karokkal kalimpál az égnek,
Belül ég, de kívül éget,
Hát senki se érzi, csak én?
Vagy meghaltak már mindannyian?
Meghalt a magyar, a lyány, a legény?
Hiszen itt járnak körülöttem,
Húsból és vérből vannak,
Moziba mennek, esznek, isznak,
Hát én hiába bőgök nekik?
Vagy nem sírok én csak magamnak?
Elég a búzánk, elég a lisztünk,
Hát jobb lesz, hogyha majd a füstből
Az angyalok sütnek kalácsot?

Tűz van.
És ti a tüzes tűzben jártok.
Ha engem láttok, bolondot láttok,
Mert én tudom a ti haláltok,
Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó, én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten bőgve, konokul,
Reszketve félve csak kiáltok:

Tűz van! Tűz van! Tűz van!

1924 első fele

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 9

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 9

Dialog with J.A. - 9

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
41″ x 34″ (105c x  86c)
2017

 

 

This large format mixed-media piece draws from József Attila’s controversial writing entitled A Collection of Free Associations In Two Sessions, or Szabad-ötletek Jegyzéke két ülésben. HIs audacious writing inspired an increase in the scale of my work, pushing the use of handwritten text as form-generating source material to a more developed level.

The Free Associations, written by J.A. in the context of sessions with his psychiatrist and quite raw at times, was long seen by many as being outside his body of verse. However, as I pulled excerpts from this long piece of experimental writing, working the fragments of phrases and words into my Dialogs, the free-flowing process of association at the core of so many of his poems was clearly recognizable. In Free Associations, József Attila offered himself up as object, to be penetrated with the same excruciating vision he so often directed towards the external world.

A full English translation by Tamás Baranyi can be read here in pdf format.

The original Hungarian text can be found here online, or here in pdf format.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 5

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 5

Dialog with J.A. - 5

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

A BREATH OF AIR!
by Attila József

Who can forbid my telling what hurt me
on the way home?
Soft darkness was just settling on the grass,
a velvet drizzle,
and under my feet the brittle leaves
tossed sleeplessly and moaned
like beaten children.

Stealthy shrubs were squatting in a circle
on the city’s outskirts.
The autumn wind cautiously stumbled among them.
The cool moist soil
looked with suspicion at streetlamps;
a wild duck woke clucking in a pond
as I walked by.

I was thinking, anyone could attack me
in that lonely place.
Suddenly a man appeared,
but walked on.
I watched him go. He could have robbed me,
since I wasn’t in the mood for self-defense.
I felt crippled.

They can tap all my telephone calls
(when, why, to whom.)
They have a file on my dreams and plans
and on those who read them.
And who knows when they’ll find
sufficient reason to dig up the files
that violate my rights.

In this country, fragile villages
– where my mother was born –
have fallen from the tree of living rights
like these leaves
and when a full-grown misery treads on them
a small noise reports their misfortune
as they’re crushed alive.

This is not the order I dreamed of. My soul
is not at home here
in a world where the insidious
vegetate easier,
among people who dread to choose
and tell lies with averted eyes
and feast when someone dies.

This is not how I imagined order.
Even though
I was beaten as a small child, mostly
for no reason,
I would have jumped at a single kind word.
I knew my mother and my kin were far,
these people were strangers.

Now I have grown up. There is more foreign
matter in my teeth,
more death in my heart. But I still have rights
until I fall apart
into dust and soul, and now that I’ve grown up
my skin is not so precious that I should put up
with the loss of my freedom.

My leader is in my heart. We are
men, not beasts,
we have minds. While our hearts ripen desires,
they cannot be kept in files.
Come, freedom! Give birth to a new order,
teach me with good words and let me play,
your beautiful serene son.

November 21, 1935.

Translated from the Hungarian by John Bátki.
Winter Night. Selected Poems of Attila József.
Oberlin College Press. 1997.

 

 

 

LEVEGŐT!
József Attila

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az õszi szél köztük vigyázva botlott.
A hûvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan elõbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, mirõl álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
elõkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnõtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnõttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fõvel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensõmbõl vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. November 21.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 4

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 4

Dialog with J.A. - 4

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

AN ANCIENT RAT
By Attila József

An Ancient Rat spreads disease among us:
unconsidered, un-thought-out thought,
sniffing into what we have cooked up,
running from human to human, caught.
It makes the drunkard unaware
that drowning his mood in champagne
he’s swilling down the meagre fare
of some starving family in pain.

And since the spirit of nation’s cannot
express the fresh juice of human rights
you see new kinds of ethnic infamies
stir humankind against humankind.
Oppression descends in crowing flocks
upon living hearts as on carrion
and misery trickles over the globe
like saliva from an idiot’s chin.

Summers pinned down by starvation droop
their wings in misery’s glass case.
All over our souls machines crawl
like vermin over a sleeper’s face.
We hide faith and gratitude deep
within, shed tears into flames.
We thirst revenge, only to keep
succumbing to conscience’s games.

And like a jackal that turns to the sky
to discourage its howling at the stars,
it is at heaven where agonies shine
that the poet sends up his bootless cries…
Oh you constellations! So many rusty
rapacious iron daggers all around
stabbing my soul I’ve and over–
(around here only death gains ground).

Still, I have faith. My eyes filled with tears,
I beseech you, future, be less fierce. . .
I have faith, for unlike our forbears
today we are no longer drawn and quartered.
Someday the peace of freedom will arrive
and torments will become more rarefied,
until we, too, will be forgotten at last
in arbors where gentle shadows are cast.

 

Translated by John Bátki
Winter Night – Selected Poems of Attila József
Oberlin College Press. 1997.

 

 

 

ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT…
József Attila

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll –
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg –
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit…
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva –
(itt csak meghalni sikerül.)

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!…
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.

Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín –
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

1937. január.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 2

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 2

Dialog with J.A. - 2

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

THAT’S NOT ME SHOUTING
by Attila József

That’s not me shouting, it’s the earth that roars,
beware, beware, for Satan is raving,
better lie low deep in a clear stream,
flatten yourself into a plane of glass,
hide behind the light of diamonds,
among insects under stones,
go hide inside the fresh-baked bread,
you poor man, you poor man.
With the fresh rain seep into the ground,
it’s useless to plunge into yourself
when only in others’ eyes can you bathe your face.
Be the edge of a small blade of grass,
you’ll be greater than the world’s axis.
O machines, bird’s, leaves and stars!
Our barren mother is praying for a child.
My dear friend, my dear, beloved friend,
it may be horrible or splendid, but
that’s not me shouting, it’s the earth that roars.

early 1924

Translated from the Hungarian by John Bátki.
“Winter Night. Selected Poems of Attila József.
Oberlin College Press. 1997.

 

 

NEM ÉN KIÁLTOK
József Attila

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megõrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtõzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fûszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddõ anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerû,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

1924 elsõ fele

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 1

 

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 1

Dialog with J.A. - 1

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

 

I SAW BEAUTY
by Attila József

I saw beauty, sweetness: I was
thinking of a rose.
And reality, like a falling rock,
crashed down on my head.

But even the rock is an image.
It’s best to say this simply,
the daily grind has
taught me.

My instincts were on the right track.
When the man entered, they roared
like waves, ‘He’s here
to disconnect the lights.’

The knife lay on the table.
(I was sharpening a pencil.)
To stab him would have meant
getting even with everything.

I was desperate: all would be
dark and sad around me.
But though animals may defend their lairs,
ours is a different war.

Violence would have been weakness.
I’d lose, and what’s worse, lose
my kindness. Law and order
means the rule of money;

warfare has changed its rules.
Our heroes never touch their guns.
They just throw banknotes that
explode into smallchange shrapnel.

Having reasoned this out, I said hello,
tuned in and went to sleep.
I woke to the light
of the full moon and the smiling stars.

June, 1937.

Translated from the Hungarian by John Bátki.
Attila József. Selected Poems and Texts.
Edited by George Gömöri András and James Atlas.
Carcanet Press. University of Iowa. 1976.

 

 

GYÖNYÖRŰT LÁTTAM
József Attila

Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
“Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.

június. 1937.

Source of the quotation: http://www.mek.oszk.hu