DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 3

 

DIALOG WITH JÓZSEF ATTILA – 3

Dialog with J.A. - 3

Mixed-media on stitched, gessoed paper.
28″ x 11″ (70c x 28c)
2017

 

 

THE RAIN FALLS
by Attila József

I stand by a puddle and watch it grow,
become a mire, just doing its job.
Tail between legs, a dog
creeps up to sniff my leg.
The heavens are swollen
with their business,
salvation. The Bishop’s fat lands
blink, and get fatter.
I try to whistle
but only steam comes out
so I steam beautifully
and look important, calm, collected,
like a weed. An old dreamer,
I sink into dreams.

I used to whistle in my breezier days.
Now the rain falls to nourish mud and elders.
Only a cool carrot on the ground,
A harmless paintbrush, and myself
can hear it and give thought.

The sluggish, nationwide rain
laments my thinning hair.

I am a growler, so I growl,
and a stroller, so I stroll:
paddles are never needed on this highway.

My shoes mumble and grumble.
This is too much even for boots.

A pumpkin fidgets. The haystack mopes.
This rain falls on barefoot people,
falls on workers out of work,
falls on the trembling tower,
on estates and on the soft soil,
on cave-dwelling migrant workers,
on cushioned suburban homes,
the rain falls, just doing its job.

Sluggish, nationwide rain,
heavy with complaints.

1929

Translated from the Hungarian by John Bátki.
Attila József – Selected Poems and Texts.
Edited by George Gömöri András and James Atlas.
Carcanet Press. University of Iowa. 1977.

 

 

ESIK
József Attila

Állok, lábamnál tócsa nő
a pocsolyához – az a dolga.
Bevont farokkal bú elő
az eb, hogy lábam megszagolja.
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő –
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
Fütyültem könnyedébb koromba…
Esik, hogy nőjön sár meg bodza,
csak egy hűvösen heverő
répa, egy jámbor meszelő
meg én hallgatjuk gondolkodva.
Lassudad, országos eső
hulló hajamat panaszolja.
Dörmögő vagyok, dörmögő.
Meg ballagó, hisz evező
nem kell soha az országútra!
És dünnyög, motyog a cipő,
hogy csizmának is elég volna.
Feszeng a tök, busong a boglya,
esik a mezitlábasokra,
a munkátalan munkásokra,
esik a remegő toronyra,
a lágy talajra, tulajdonra,
gödörlakó kubikusokra,
párnás, polgári lakásokra,
esik, esik, hisz az a dolga.
Lassudad, országos eső,
nehézkedve és panaszkodva.

1929. július.

source of the quotation: http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00368/cim00371.htm

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s